Katonanők

Az államalapítás előtt, a különböző fegyveres szervezetekben (Hahagana, Ecel és Lehi) a nők ugyanolyan feladatokat láttak el, mint a férfiak.

Az államalapítás után felálló hadsereg nem folytatta az addigi gyakorlatot. Létrejött az un. női haderő, melynek katonái harci feladatokat nem kaphattak.

A közvélemény azt – ha nehezen is – de elviselhetőnek tartja, hogy egy fiú fogságba eshet, de ha egy lány kerülne fogságba, elevenen nyúznák meg a hadsereg komplett vezérkarát.

A női haderő katonáit különféle szakmai- és adminisztrátori munkakörökben foglalkoztatta a hadsereg.

Egyike a legnehezebb feladataiknak az elesett katonák családjával közölni a halálhírt. Az ezzel a szörnyűséggel megbízott lányokat orvos és pszichológus kíséri.

Erről, az ellenségemnek se kívánom feladatról mesélte az egyik, ilyennel megbízott lány, a következő történetet :

Az adott címen egy nő fogadott minket, hogy tévedésben vagyunk, nem az ő, hanem a második szomszéd azonos nevű fia esett el. Megkönnyebbülve fordultunk vissza. A bázison jelentettem a dolgot, amire a parancsnok közölte, hogy sajnos szó sincs tévedésről, a mindkét azonos nevű fiú elesett, úgyhogy indulás a családhoz. Gyengének bizonyultam. Egyszerűen nem voltam képes, a rövid idővel ezelőtt látott anyának megmondani, azt ami történt. A szolgálatom során először megtagadtam a parancs teljesítését. 

A női haderő 1995-ig változatlan felállásban és feladatkörrel működött. Mígnem egy Aliz Müller nevű lány a fejébe vette, hogy ha a fene fenét eszik. ő  akkor is vadászpilóta lesz.

Aliz, miután a kérését a sorozóbizottságtól a légierő parancsnokáig, minden fórum elutasította, megpróbálta megszerezni az államfő, Ezer Weizmann támogatását. Nem kellett volna.

Weizmann érdemeit felsorolni nehéz lenne; a II. világháborúban, az angol légierő sikeres vadászpilótája, az izraeli légierő első főparancsnoka, a hatnapos háború hőse, stb. Az érdemek hosszú sorából a női egyenjogúság pártolása sajnálatosan hiányzott.

Weizmann közismerten maradi nézeteket vallott a női egyenjogúság kérdésében . Így azután csak Aliz döbbent meg, amikor az elnök azt találta javasolni, hogy a pilótáskodás helyett, a hölgy inkább horgoljon kipát a fiújának.

Szerencsére Aliz Müller – némi képzavarral élve – tökös kislány volt. A legfelső bírósághoz fordult, ahol végre igazságot szolgáltattak neki. A testület elmarasztalta a hadsereget,

mivel az megsértette a fajra, nemre, felekezetre való egyenjogúság elvét

és elrendelte, hogy a légierő, Aliz Müllert vesse alá a standard alkalmassági vizsgálatnak. Aliz alkalmatlannak bizonyult, de az ügyében született ítélet nyomán a hadsereg szinte minden feladatra – de harci feladatokra kizárólag önkéntességi alapon – soroz lányokat is.

Tudomásom szerint, csak a tengeralattjárókon nem szolgálhatnak lányok, mivel ezekben a skatulyákban nincs elegendő hely, a törvény által előírt külön férfi- és női mellékhelységekre.

1998-ban avatták az első F16 navigátornőt. Azóta évente avatnak pilóta- és navigátornőket.

A katonanők egyenjogúsítása egy további üdvös változást is eredményezett. Az addig férfiközpontú, macsók irányította hadseregben kezdték komolyan venni a szexuális zaklatás problémáját. Egy szépen dekorált tábornokon statuált példa sikeresen takarította ki a seregből, még az emlékét is a lányok kihasználásának.