Jégre lépek

1989-ben, végre megkaptuk a banktól a házunk felépítésére a jelzálogkölcsönt. Bár csillagászati összegről volt szó, de ez a lakáspiacon igencsak szerénynek bizonyult. Az un. zöld vonalon belül, ebből a pénzből jó esetben a kutyánknak tudtunk volna egy házikót venni. Csak a megszállt területen lehetett ebből a pénzből lakást venni. Mi Rimonimba költöztünk.

Az 1949-es demarkációs vonalat nevezik zöld vonalnak. 

Lényegében két fajtája van az izraeli településeknek. Az egyik az izraeli törvényhozás által Izrael Állam részének minősített területen, a másik az úgynevezett megszállt területen van. A megszállt terület katonai irányítás alatt áll. 

Amikor átvettük a kivitelezőtől a frissen elkészült házunkat, Rimonimban még javában folyt az építkezés. A zsidó kivitelező autóbusza az arab munkásokat minden hétköznap reggel elhozta a faluba, majd a munkanap végén ugyanez a busz hazaszállította a munkásokat a falvaikba.

Egy pénteki napon, késő délután a két nagylányommal beutaztunk Jeruzsálembe. A falu határában egy bánatos képű pallér állt. Mint kiderült, lekéste a kivitelező autóbuszát. Felajánlottam neki, hogy hazaviszem. Pár perccel később, a rádió hatot sípolt. Híreket mondtak. Az első hír arról számolt be, hogy a megszállt területen valaki felvett az autójába egy arabot, aki őt leszúrta. 

Az autómban az a fajta csend lett, amit vágni lehet. Szerencsétlen utasom valami olyasmit makogott szörnyű zavarában, hogy miért csinálnak ilyeneket az emberek, miért nem lehet olyan békesség, mint ami közte és köztem van. Amikor leálltam a falujánál, a pallér, mint akit puskából lőttek ki, úgy rohant el. Amint eltűnt a szemünk elől, a lányaim rázendítettek : te megakarsz ölni minket, te nem vagy normális …

Ma már, csak ha egyedül vagyok az autóban, veszek fel ismeretlen stopposokat.

Azt természetesnek tartom, hogy a magukat palesztinként meghatározó arabok, ellenségesek az általuk megszállónak tartott zsidókkal szemben. Nehezebben tudom felfogni a harcmodorukat, azt, hogy valamely vélt, vagy tényleges sérelem megtorlására, megölnek egy véletlenszerűen kiválasztott embert.

Az egyik véletlen áldozatról a másnapi sajtóból tudták meg a Hamaszhoz tartozó elkövetők, hogy egy jeruzsálemi arab fiatalembert lőttek agyon. A Hamasz szóvivője sajnálkozásának adott hangot és közölte, hogy a fiatalembert sahidnak minősítették.

A sahid arab szó, melynek a szó szerinti fordítása, a mártír, nem pontosan fedi a fogalom jelentését. A zsidó-keresztény kultúrkörben, a mártír az egy olyan, általában szelíd ember, aki az elveiért szenvedi el a halált. Vele ellentétben a sahid, egyáltalán nem passzív. Ő a szent háborúban hal hősi halált, például úgy, hogy nekivezeti a repülőgépet, az Ikertoronynak és ezzel ezreket ránt magával a halálba.

Egy izraeli börtönben, interjú készült olyan sahid-jelöltekkel, akiknek nem sikerült végrehajtani az öngyilkos merényletet. Az egyik fogolytól megkérdezték, hogy komolyan hisz abban, hogy Izraelt ilyen-olyan merényletekkel térdre lehet kényszeríteni. Azt válaszolta, hogy Izrael sorsa nem az ő ügye. Ha Allah úgy akarja, Izrael eltűnik a föld színéről, ha másképp dönt, más lesz Izrael sorsa. Ez tehát az égiek ügye. Az ő, a fogoly feladata, a vallás parancsainak eleget tenni. Mivel a Korán szerint zsidókat ölni üdvös, ő öli a zsidókat. A többit majd Allah fogja elintézni.