Amit Izraelről tudni véltem
Azt biztosan tudtam, hogy Izrael egy zsidó ország. Úgy gondoltam, hogy ez garancia arra, hogy se engem, se a családom tagjait senki le nem parancsolhat a járdáról. Amit ezen kívül tudtam, … olvasásának folytatása
1956-1988
1956 novemberében egy rövid ideig nyitva volt a magyar-osztrák határ. Anyám hiába könyörgött, apám hajthatatlan maradt. Nem diszidáltunk. A határ újra, hermetikusan ránk zárult. A megtorlás éveit követő enyhülésben mi is, … olvasásának folytatása
1956
1956 október 23. már javában dúlt a harc a rádió körül. A felkelők – hogy a rádiót védő ÁVH-sok ne kaphassanak erősítést – a Rákóczi út 4 alatti, nyolcemeletes házunk lapos tetejéről tartották zárótűz … olvasásának folytatása
1952 – 1956
Anyám sokszor és sokat mesélt nekem mindarról, amit Auschwitzban átélt. Miközben normális családokban a gyerekek Hóferkével és a hét törpével találkoztak esténként, én Mengelével és a krematóriumokkal tértem nyugovóra. … olvasásának folytatása
A család 1945-1952
Anyám és nővére, Klári 1945 kora őszén érkeztek vissza Budapestre, ahol rövidesen találkoztak férjeikkel. A szüleim egymástól várták a háború által széttiport családjaik valamelyes pótlását. Apámnak a húga, Lili és az … olvasásának folytatása
Anyám – 1944
Anyám nem volt olyan szerencsés, mint apám. Őt a gettósítás Erdélyben érte, ahonnan rövid úton Auschwitzba expediálták. Az ott átélteket haláláig nem tudta feldolgozni. A tábor felszabadítását csak ő és … olvasásának folytatása
Apám – 1944
A nyilasok tudták, hogy sok zsidónál van árjaságot igazoló hamis papír. Ez ellen, az általuk egérfogónak nevezett módszert alkalmazták. A pártszolgálatosok egy gyanúsnak ítélt környéken, váratlanul megjelentek. Két szomszédos kereszteződés közötti útszakaszt … olvasásának folytatása
A szívem olyan idegen, hogy még én se nagyon ismerem őt 
Legutóbbi hozzászólások