Stockholmiak

Ments meg Uram enmagamtól, az ellenségeimmel egyedül is elbánok.

1938. a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának és a Pesti Izraelita Hitközségnek elnöke, Stern Samu az egyre erősödő antiszemita hullámot, a következő bizonyítványmagyarázattal próbálta csendesíteni : Hazafiasságának útjáról nem térve le se jobbra, se balra, öntudatosan utasította vissza a hazai zsidóság azt a külföldről feléje kínálkozó kísértést is, hogy forduljon a numerus clausus ellen panaszával a genfi Népszövetséghez a trianoni békediktátum ama pontja alapján, amely egyenlő jogot köt ki Magyarország bármily felekezetü polgára számára. A hazai zsidóság önérzetes válasza az volt: – „Nemzetünk gyásza nem lehet jogaink forrása!” Sőt, külön deklarációban is tiltakozott a magyar zsidóság az ellen, hogy a numerus clausus ügyébe a genfi Népszövetség beleavatkozhassak és amikor ez az ügy Genfben mégis napirendre került, gróf Klebelsberg Kunó, akkori kultuszminiszter, a Népszövetség genfi ülésén elsősorban a magyar zsidóságnak erre az ünnepélyes deklarációjára hivatkozott, amelv megállapítja, hogy a numerus clausus ügyét az ország belső ügyének és az intézmény megdöntését a, maga otthoni feladatának tekinti.

1943. májusában már ide jutottunk :
 ⇐ nagyító

1943. május havában erre a szörnyű plakátra még volt a magyarázat.

1945. A maradék zsidóság egy része visszatért Magyarországra.

Anyám árja-párja nővére, Klári, Auschwitzból rohant élete párjához. Az árja és a szintén árja szeretője, kétszer két lábbal rúgta ki Klárit a közös lakásból. Klári még eljött az én első születésnapomat megünnepelni, majd egy nagy adag sztrichninnel búcsúzott a világtól.

1946. Pogromok.

Aki még ezután se távozott, ilyen-olyan mimikrivel próbálkozott felszívódni a magyarságba.
Megindult a név-magyarosítási hullám. Flesch Pali barátunk, az igen magyarosch-an csengő Feles Pál néven próbál derék magyarrá lenni.


A szüleim kihagyták és velem is kihagyatták mind a 1945-1950-es, mind pedig az 1956-os kivándorlási hullámot. Maradtak, magyarosítottak és egy rövid aparátcsik időszak után a zsidó húzza meg magát stílusban élték az életet. Nálam 1987. telt be a pohár.
Ennyi idő alatt egy normális embernél akár egy hordó is megtelt volna.

Izrael. Hallelúja! Soha többé nem kell a zsidó húzza meg magát stílusban élni! Valóban nem kéne, de …
A beilleszkedés/akklimatizálódás időszakában még nem nagyon lehet élvezni az életet.
Ismerkedésem a héberrel nem volt egy diadalmenet. Héber betűket először a Ben Gurion repülőtéren láttam. A beszélt héber hosszú ideig egy tagolatlan hangzavarnak tűnt a számomra. Végül az igyekezetem meghozta a – mint később kiderült, férges – gyümölcsét. Sikerült két egész szót lokalizálnom egy beszélgetésből. JÁ és FEMEOD. Fogalmam se volt arról, hogy a magyar nyelvvel ellentétben, a héber szavak zömmel véghangsúlyosak, tehát az én két gyönyörű első szavam nem JÁ és FEMEOD, hanem JÁFE és MEOD יפה מאד azaz nagyon szép.


Amikor kihevertem a kezdeti sokkot, jöttem rá arra,
nem tartozok a korszak nagy- és föleg nem a gyors gondolkozóihoz
hogy a környezet okozta problémáimon
melyeket hiánytalanul otthagytam Magyarországon
kívül vannak még saját, belső problémáim is, melyeket letehetetlen csomagként hurcolok magammal az életem végéig. Sajnos ezek közé tartozik a zsidó húzza meg magát stílusú életvitel. A galutot elhagytam, de a galut nem hagyott el engem, egy nagy adag galut lapul abban a bizonyos letehetetlen csomagban. 

Magyarországot testben – és részben lélekben is – elhagytam, de Izraelbe eleddig csak testeben érkeztem meg. Azt viszont elégedetten mondhatom, hogy a lányaim számára megnyitottam az  előlem – élemedett korom, a gyatra nyelvismeretem és sok egyéb ballaszttal – elzárt utat.

Közérzetemet javítandó , bemeséltem magamnak, hogy Mózes és én sorstársak vagyunk : ő, úgy mint én, leszállította népét a megfelelő helyre és ő, úgy mint én kivűlről szurkól a csapatának.
Megjegyzendő, hogy míg Mózes csak 40 évig bolyongott a sivatagban, én 42 évet húztam le.

A galutisághoz nem kell új bevándorlónak lenni. Az un. baloldalon
a politikai bal- és jobboldal Magyarországon ismert meghatározását, Izraelben el lehet felejteni. Itt az izraeli-palesztin problémakör közepén húzódik a választóvonal a két oldal között. A nagyon jobboldali hallani se akar egy palesztin államról, a baloldali viszont komolyan hisz a két nép – két állam ötletben. A nagyon baloldali Izrael helyett és annak a helyén, egy olyan Palesztináról álmodik, melyben a zsidó kisebbség nagy-nagy békében él együtt az arab többséggel.
tömegével találhatunk olyan Izraelben született embereket, akik magukat ultraliberálisként határozzák meg, de valójában ők is olyan galuti zsidók, akik meghúzzák magukat.

Stockholm szindróma :

1997 szeptemberében a 14 éves Szmádár Peled öngyilkos merényletnek esik áldozatul. Édesanyja meggyászolja az öngyilkos merénylőt.  .